Gévagomba "rostélyos" spenótos basmati rizs, citromborsos édeskömény saláta

Közzétéve:

Nyár április elején.

Ezt a gévagomba is érezte, így a szokásosnál hamarabb indult a szezonja, már be lehet szerezni a piacon, de aki tudja a lelőhelyeket, légyszi szóljon nekem is :-)

A gévagomba egy gyógygomba, rendkívül különleges, egészséges és finom, egy igazi kincs.

*gévagomba: a puha, fiatal gomba – bár nincs erősen gombás karaktere- rendkívül ízletes, de ha már öreg, akkor keménnyé válik és élvezhetetlen, ezért érdemes megbízható helyről, gombához értő ismerőstől beszerezni. Viszont ha még nem kóstoltad, mindenképp adj neki egy esélyt, mert nagyon különleges karaktere van és főleg azok számára is nagyon élvezetes, akik egyébként szeretik a húst, de egészségesen akarnak étkezni, ezért helyettesítőket keresnek ízben és textúrában. Rákellenes, gyulladáscsökkentő, antibakteriális hatással rendelkezik, csökkenti a vércukorszintet, gyógyászatban is használják. Tartalmaz rostokat, C-vitamint és Káliumot, fehérjében gazdag, kalóriában szegény, kedvező élettani hatásait tudományos kutatások igazolják.

Felhasználása: Én mindig jól átmosom, levágom a fás, fatörzshöz közeli részeket és felszeletelem kb. 5 mm vastag szeletekre. Beáztatom fokhagymás, enyhén sós növényi tejbe (sugarfree mandulát használtam). Itt egy-két órát pancsizik, majd leöblítem és egy kis lobogó zöldség alaplében vagy vízben főzöm kb. 5-6 percig. Ezt követően egy papírtörlőn hagyom megszáradni, majd wokban megsütöm egy kevés olívaolajon hagymásan, sóval, borsikafűvel, és egy gondolatnyi sáfránnyal fűszerezve. Mást nem is igényel, naturálisan, enyhén fűszerezve mutatja meg igazi „arcát”. :-)

Hozzávalók:

• ½ kg gévagomba
• 1 fej vöröshagyma
• két gerezd fokhagyma
• pár csepp datolyaszirup
• egy leheletnyi sáfrány*

*sáfrány: Ez a fűszer a példa arra, hogy pusztán egy íztől is el tudunk telítődni jó értelemben anélkül, hogy elnehezülnénk. A sáfrány számomra épp ilyen. Amibe sáfrány kerül, abba mást nem is nagyon teszek, hagyom érvényesülni kivételes aromáját, hagyom, hogy végezze gyógyító feladatait. Kiváló antioxidáns, megelőzi a szembetegségeket, védi az agyat és az ereket is és oldja a stresszt. A jónak ára van, így az egyik legdrágább fűszer a világon. Ez azért is van így, mert kb. 80.000 virág kell ahhoz, hogy fél kiló fűszerünk legyen. A sáfrány tehát nem egy mindennapos só-bors-kömény kategória, vele úgy is kell bánni, ahogy megérdemli. Én leginkább zöldségekhez, risotto-hoz, öntetekhez és tésztákhoz szoktam használni.

A mai „rostélyos” változathoz a vöröshagymát és a két gerezd fokhagymát felkockáztam, megpirítottam, amikor már barnult a karamellizálódást elősegítve egy kis datolyaszirupot csepegtettem hozzá. Közben a fenti módon előkészített gévagombát megfűszereztem sóval, borssal, borsikafűvel és egy kevés olívaolajon megpirítgattam, majd hozzákevertem a hagymás szaftot. Mielőtt levettem a tűzről egy gondolatnyi sáfrányt tettem hozzá még.

Köretnek:

spenótos basmati rizst készítettem. A rizst a szokásos módon megfőztem. Két főre egy bögre rizs elég. (öblítés és száradás után wokban megpirítottam, majd kétszeres mennyiségű vízben fedő alatt takarékon főtt 15 percig. A rizsszemeket 10 perc után lazítottam fel villával, addig hagytam állni, puhulni)

Fűszerek: szerecsendió, só, fokhagyma, friss spenótlevelek, egy teáskanál extra szűz olívaolaj

Mindig igyekszem, hogy legyen nyers étel is a tányéron, így a fogás még kiegészült egy citromborsos édeskömény salátával, amit lilahagyma karikák is tovább színesítettek :-)

Jó kalandozást! :-)