Füstös kukoricakrémleves medvehagyma bimbóval és kelbimbóval

Közzétéve:

Időnként nem árt komolyabban benézni a fagyasztóba. Ez általában akkor történik velem, ha épp ideges leszek azon, hogy nem fér be valami. Ilyenkor kipakolok mindent és nyugtázom, hogy akkor sem halnánk éhen, ha hónapokig nem mozdulnánk ki a lakásból.

A kelbimbónak­* márciusig van szezonja, így az utolsó pár bimbót lefagyasztottam pár hete, de most, hogy megpillantottam a jeges bogyóit, bevillant, hogy a szép zöld színe remekül fog mutatni a sárga kukoricalevesben a friss medvehagyma* ropogós bimbóival.

A kelbimbóval búcsúzzunk el most ünnepélyesen a téltől és jöjjön a tavasz a medvehagyma képében végre! :-)

Már mindkettőről írtam, de bemásolom ide is, hogy miért egészségesek:

*medvehagyma: íze fokhagymára hasonlít a legjobban, de kis zöld, harsogó levelekben ott a tavaszi virágzás és a rügyfakadás íze is, teljesen felfrissíti, életerővel tölti fel a szervezetet. Nem véletlen, hogy a macik is imádják. :-) Gyulladáscsökkentő, tisztítja a vért, erősíti az immunrendszert. Vitaminokban és tápanyagokban gazdag, főleg: vas, magnézium, mangán, cink és szelén, valamint A-B- C- és H-vitamin.

A medvehagyma kis bimbója – hasonlóan a kapricserje bogyójához – ecetesen eltéve is isteni salátákhoz, tésztákhoz, stb., de a legjobban én nyersen szeretem, csak úgy a maga letisztult, natúr formájában. Díszítő szerepe mellett a kis bimbó tele van tavasszal, tápanyagokkal és életerővel.

*kelbimbó: egy ilyen kis „mikrokáposzta”, mely a vitaminok széles spektrumát tartalmazza, de mondom a lényeget: kutatások bizonyítják, hogy rákmegelőző, kiváló méregtelenítő, magas természetes kollagénje révén konzerválja az amúgy is fiatalos kinézetünket. Sok vasat és rostot is tartalmaz.

A kelbimbókat blansíroztam. Nyugi, ha még nem csináltad, ezután biztos meg fogod szeretni ezt a praktikus konyhai műveletet, mert ezáltal a zöldségek friss, ropogós állagát és gyönyörű, élénk színét meg tudod őrizni. Ráadásul, ha fagyasztás előtt blansírozol egy zöldséget és megszárítva, szárazon teszed a jégre, akkor később is friss és zöld marad, nem lesz szottyos. Az én kelbimbóim így lettek eltéve, tehát mivel már fagyasztás előtt átesett a „beavatkozáson”, ezt a lépést most ki is hagytam és egyből jött a pirítás. A félbevágott bimbókat olívaolajon kicsit karamellizáltam, majd sóztam, borsoztam.

Félretettem, mert a második fogáshoz (kelbimbós rakott rizs) kellett a nagyobb mennyiség, a leveshez csak a díszítésnél volt szerepe.

A kukoricakrémleves.

Hozzávalók:

• egy bögre fagyasztott kukorica
• 2 bögre növényi tej
• 1 bögre zöldség alaplé vagy víz
• fokhagyma helyett néhány szál medvehagyma
• mexikói fűszerek: füstös paprika, chili, oregano, római kömény, koriander, petrezselyem, bors (az oregano a koriander és a petrezselyem friss volt, nem szárított, de ha neadjisten csak egy fűszerkeveréked van otthon - és az sem mexikói - azzal is szuper lesz a levesed, csak arra figyelj, hogy adalékanyagtó, cukortól, meg minden sz@rtól mentes legyen!)
• 2 ek sörélesztőpehely
• 1 ek balzsamecet

A kukoricaszemeket wokban kicsit megpirítottam, majd jött rá a növényi tej és a fűszerek. Picit kevergeted, a kukorica hamar meg is puhul. Attól függően, hogy milyen leves állagot szeretnél, kell bele az alaplé, ha szükségesnek véled a hígításhoz. Turmixolás után kiderül, hogy mennyire lett sűrű a leves, amihez adhatsz még növényi tejszínt vagy tejet is, ízlésed szerint, de lehet más fűszerezés is, nem csak tüzes mexikói.

Tálalás: A tálalásnál szórtam még rá egy kis chilit (chili szállal sokkal gusztább lett volna, de azt most nem találtam) és egy kis folyékony füstöt is, ez is kihagyható lépés. Medvehagyma bimbókkal és kelbimbóval, valamint fügés balzsamecettel díszítettem.

Jó kalandozást! :-)